Vidám mosollyal ébredt Kamilla, mikor a napocska reggel megcirógatta az arcát! Nagyot ásított,nyújtózkodott, aztán felült és meghúzkodta Dominó fülét!
-Ébredj hétalvó! Indulni kell az óvodába!-mondta neki, a kutyus erre válaszul még mélyebbre dugta orrát a takaróba!
Kamilla kimászott az ágyból,szekrényéből előszedte a ruháit! Anyukája ugyan kikészített neki egy blúzt és egy nadrágot, de a kislány inkább fodros szoknyát választott.
Miután felöltözött, Anna babával a karján a konyha felé indult, ahol már anya várta a reggeli kakaóval.
Evés után a fürdőszobában Kamilla megmosakodott, fogat mosott, megfésülködött és Dominó szőrét is símára kefélte, aztán cipőt húzott és elindultak az óvodába.
Az úton annyi látnivaló akadt, hogy Kamilla és Dominó folyton lemaradtak. Épp egy bodobácsot csodáltak a közeli bokor alján amikor Kamilla halk nyávogást hallott!
-Pszt Dominó, hallod ezt?-kérdezte halkan.
-Ez az lehet amire gondolok?-kérdezte, kutyája pedig felhúzta az orrát.-Ez egy nagy macska!-morogta Dominó.
-Nem,hanem egy....kiscica!-mondta diadalmasan Kamilla, aki a bokor ágait széthajtva megpillantotta a kis nyávogót.
....Kamilla visszahajtotta az ágakat és édesanyja után futott.-Anya, azon gondolkodtam,lehetne-e nekem egy cicám!Olyan nagyon cukik a kiscicák!Anya légyszí! Gondját viselném,vigyáznék rá!-Kamilla hatalmas,esdeklő szemekkel nézett fel anyukájára,Dominó viszont egyre morcosabb lett!
-Kamilla,neked ott van Dominó! Egyenlőre elég ennyi állat a lakásban! Szerintem Dominó sem örülne az új lakónak!
-Anya én...-kezdett neki újra a kislány,de édesanyja egyetlen pillantására elnémult!Ismerte már ezt a nézést,tudta,kár minden szó!Letörten ballagott tovább. Mielőtt bement az óvodába,még odasúgta barátjának:
-Ki kell találnunk valamit!Nem maradhat az a kiscica ott a bokorban!
Keress bennünket elérhetőségeinken!!!