Panni a tóparton sétált és közben kedvenc nótáját zümmögte magában...
„Van egy édes, pici manó,
Úgy hívják, hogy Panni.
Csöppnyi szíve minden vágya,
Ember akar lenni.”
-Szia Panni!-szólította meg egy tapsifüles a közeli bokor alól.-Megint álmodozol?
-Szia Szökkencs! Ez nem álom,egyszer tényleg ember leszek!-köszönt vissza a manólány.
-Akkor ki fogja a szivárvány végén őrizni a titkos aranyat? Ez mindig a manók feladata volt!
-Hát egy másik manó! Vagyunk egypáran szerte a világban!-Panni letépett egy virágot és beszippantotta illatát.
-Igen, de mindegyikőtöknek más-más feladata van, nem?-Szökkencs vígan ugrált Panni nyomában, aki folytatta sétáját a tó körül.

 -Egyikőtök a pillangók szárnyát festi, más a gombákat növeszti, mohát ültettek a fák oldalára, hangyáknak segítetek várat építeni és még rengeteg egyéb dolgotok van!

-A pillangók szárnyát a tündérek festik.-javította ki szórakozottan barátját a manólány. Csak fél füllel hallgatta a nyuszit, gondolatai az emberek körül forogtak.
Panni nagyon szerette az embereket. Tetszett neki ahogy éltek, nevettek és sírtak, barátkoztak és veszekedtek, játszottak, éreztek.
Gyakran üldögélt szivárványa alatt,amit neki kellett őriznie és az esőcseppekben figyelte az emberek életét. A manócska sosem találkozott még velük, de a cseppekben azt látott amit csak látni akart.
-De ha ember lennél, mi már nem lehetnénk barátok!És a családodat se láthatnád!-okoskodott a tapsifüles.
-Hát ebben igazad van!-sóhajtott mélyet Panni.-Azért én mégiscsak szívesen lennék ember!
„Ha ember lennék hosszú hajam
Lobogna a szélben!
Azt hiszem én csakis csokit
Ennék minden délben!”
Panni manó a dalocskát dúdolva szökdécselt tovább. 

-Meséld tovább, kérlek meséld tovább!-kérte Borka Emmát és felkönyökölt a pléden. Emma álmodozva bámulta a felhőket, közben két újja között százszorszépet forgatott. Mosolyogva pillantott hugára.
-Átváltozik emberré?-kérdezte a kislány izgatottan.-Vagy manó marad? Ha átváltozik barátja marad a nyuszi?
-Hát majd mindjárt kiderül!-válaszolta Emma. Nagyon szeretett mesélni,Borka pedig élvezettel hallgatta.



Bármit csinált,Panni mindíg az emberlétről álmodozott.Végül úgy döntött,elmegy a tündérkeresztanyához,aki mindenféle varázslatra képes volt.Tőle akart tanácsot kérni. 
A tündérkeresztanya az erdő legöregebb tölgyfáján lakott. Csak teliholdkor jelent meg,ilyenkor segített a hozzá forduló erdei népeken. Felkeresték állatok,manók,tündérek, koboldok kisebb-nagyobb problémáikkal. Panni is tőle várt segítséget. 
Megfésülködött,szép ruhát húzott és elment a fogadóórára! Mikor ő került sorra illedelmesen köszönt és meghajolt a bölcs öreg tündér elött. Ő feltolta orrán pápaszemét és Pannira pislogott hatalmasnak tűnő szemeivel.
-Hát még mindig ember akarsz lenni Pannikám?-kérdezte a manólányt, aki rettenetesen meglepődött.
-Honnan tetszik tudni?-hebegte.
-C..c..c..,hát én mindent tudok!Ezért kerestél meg nem? Kíváncsi voltam,eljössz-e hozzám valamikor és most itt vagy. És igen,van rá mód,hogy ember lehess,csak az a kérdés mennyire szeretnéd!
-Mindennél jobban!-kiálltott csillogó szemmel Panni.
-Nos akkor megkeresem a varázsfőzet receptjét. A hozzávalókat neked kell megszerezned és a főzetet is neked kell megcsinálnod.Ha sikerül,ember leszel. ...Lássuk csak,lássuk csak hová is tettem!Igen,igen meg is van!-vett le egy nagy poros könyvet az idős tündér a felső polcról.
-Emberlé főzet! Itt is van! Tessék Panni!Kövesd pontosan az utasításokat és megkapod a vágyad,ha tényleg ezt akarod!-a tündérkeresztanya a kis manó kezébe nyomta a receptet és már szólította is a következő várakozót.
Panni szájtátva,hebegve távozott.Csak otthon a szivárvány alatt olvasta el a receptet.
"-Végy 3 galócát az erdő leges-legmélyéről,keverd össze a 8 pettyes katica 8. pettyével, a szitakötő királynő harmatcseppjeivel és egy pohár szivárvánnyal.A nap legelső sugaránál fordulj körbe 3x és mondd:Ember akarok lenni! Akkor ember leszel!"
A kis manólány újra és újra elolvasta a megsárgult lapra írt sorokat.
-Holnap nekilátok! Ember leszek!
"Volt egyszer egy csöppnyi manó,
Úgy hívták,hogy Panni!
Eldöntötte,ember lesz,
S ezért mindent meg fog tenni!"

-Gyere Borka,haza kell indulnunk!-hívta hugát Emma. Kézenfogva elindultak az árnyas ösvényen hazafelé.
-Szerinted Panni is erre jár? Hová bújnak a manók?Mi miért nem látjuk őket?-Borkának rengeteg kérdése volt.Minden érdekelte,okos nővére pedig mindig tudta a választ.
-Az emberek nem láthatják a manókat,mert nem hisznek bennük,de szerintem mindenhol itt vannak.Fák odvában,levelek közt,gombák alatt.
-Mesélj tovább,mesélj!-Szökdécselt Borka-Mi történik most?

Folyt. köv.

Oldal: Panna manó mese folytatásos
MESETÁR - © 2008 - 2024 - meseshobortsagok.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat